Mennyei szeretettel köszöntök mindenkit Jézus hatalmas Nevében.
Az igében így olvassuk, hogy „Isten parancsolja mindenkinek, mindenütt, hogy megtérjenek.” (Ap.Csel. 17:30). A Lélek ezt Pál apostolon keresztül jelentette ki.
Először azoknak szól, akik még mindig a hazugsághoz ragaszkodnak, és eszük ágában sincsen, hogy megtérjenek.
Másodszor nekünk, szolgáinak szól. Mi vagyunk azok, akik parancsát teljesítjük. Egünkre ez az egy parancs van írva. Tartassátok be az Úr szavát! Kényszerítsetek mindenkit! Most, az előbbi mondatban nem tettem idézőjel alá a „kényszerítsetek” szót. Hatalmas Királyom szeretetét és haragját ismerve nem tompíthattam a kard élét. Nem elvonatkoztatott értelmét látom itt a szónak, hanem azt, amire Jézus valóban gondolt: kényszerítsetek!
Pál hogyan prédikált? Nem prédikált! Azt azok szoktak, akik ékes szólásra törekszenek. Hát mit csinált? Igyekezett meggyőzni hallgatóit. Vitatkozott! A teológián lehet, hogy némely homiletikai (prédikálás tudománya) professzor egyest adott volna a Pál beszédére. Mint a jerikói vak, dobjuk el messze magunktól a szépséges, talán illedelmes, különböző emberek, vagy emberi elvárások rongyát és hitből hitbe győzködjünk, vitázzunk.
Gerjesszétek fel magatokban a lélekmentés bennetek lévő szellemét. Kérd Istent, adja meg neked is, hogy örömmel állj elő leköpdösött, megvert, Megváltód Nevével.
Ne szégyelld azt a Nevet, melyre meghajol, majd mindén térd!
Mert Isten különösen szereti őket. Mivel szeretem Istent, én is különösen szeretem azokat, akiket Isten különösen szeret...
A szeretetet az Örökkévaló Isten ültette teremtményeibe. A világegyetemben valahol csak megjelenő szeretet forrása az Örökkévaló...