Dániel próféta legalább 10 pontban azonosította a Messiást a Názáreti Jézussal és uralmával
a következő jövendölései szerint:
Dániel jövendölései négy egymás után felemelkedő világbirodalomról beszélnek, ezek közül az elsőt maga Dániel nevezi meg; ez Babilon. Ez a korszak volt az aranyfej korszaka: „te vagy az aranyfej” –mondta Dániel Nabukodonozornak, Babilónia királyának. (Dániel 2:38). A prófécia az alábbiak szerint Rómát azonosítja negyedik birodalomként.
A négy világbirodalom tehát, amely a történelemben közvetlenül követte egymást: 1, Babilóniai Birodalom 2, Méd-Perzsa Birodalom 3, Nagy Sándor Birodalma 4, Római Birodalom. A negyedik birodalomra történő utalásnál a prófétai látás elidőz, és a tömör, találó leírás mögül egyértelműen Róma lép elénk.
Mivel a próféciának igaznak kell lennie; Rómával egyidejűleg, meg kellett születnie egy uralkodásnak, melyből később világbirodalom lesz. Ez lett a keresztyénség, és Jézus Krisztus uralma. A Názáreti Jézus Krisztus úgy távozott ebből a világból, mint aki világméretű mozgalmat, életeken uralkodó birodalmat hozott létre.
A jövendölés utalást tesz az új világbirodalom születésének időpontjára nézve. A prófécia megállapítja, hogy a császárság korában fog megszületni. Csak röviddel Jézus születése előtt álltak össze e prófécia beteljesedésének kritériumai:
A történelemben ez a kettős feltétel csak Augusztus császár* színrelépésével teljesült. És ekkor született meg Jézus!
Róma először harcban állt az akkor születő új birodalommal. Polgárait üldözte, gyilkolta. Ez a birodalom mégis legyőzte Rómát. Róma hivatalosan is keresztyén lett. Nagy Theodosiusz császár 380-ban kiadott edictuma után az egész birodalomban államvallássá tették a keresztyénséget, a keleti részen pedig a Kelet-Római Birodalom császára egyben a pontifex maximus tisztséget, azaz a keresztyén főpap hivatalát is felvette.**
Itt a Dániel próféciája feltétlenül egy „vallási” vezetőről jövendöl, akinek birodalma szellemi és hitbeli birodalom lesz. Megtudjuk, hogy az Öregkorúval szoros kapcsolatban áll. Világosan látjuk, hogy ez a vallási vezető nem az Öregkorú, hanem egy másik személy, akit az Öregkorú felhatalmaz. Ő az emberek között a legnagyobb, Ő a Messiás.
Nem a földről vitetik, hanem a felhőkben érkezik, és úgy vezetik az Öregkorú elé. Tehát Ő eleve a Magasságból jön. Ő mennyei lény. Ugyanakkor ember is, mert ember fiához hasonlít.
Tehát a róla szóló rövid és summás prófétai szavak a lehető legegyszerűbben írják le a Messiás mennyei és emberi természete másságát, ugyanakkor felbonthatatlan egységét.
A Názáreti Jézus Krisztusra tökéletesen illik ez a próféciai fénykép, és senki másra! Jézus kezdettől fogva hirdette, hogy vele elérkezett az Istennek Országa (Márk 1:15). Fentről való származásának és országlásának csodákkal kísért erői nyilvánvalóak voltak. Jézus cselekedeteinek nincsenek alternatívái.
Ha ez a személy nem a Názáreti Jézus, akkor a világtörténelem ismeretében kire kellene gondolnunk? Dániel így jövendöl: „az ő országa meg nem rontatik” (7:14). Ki született akkor világhírű vallási vezetőnek, és vajon ki kezdett el akkor vallási tevékenységet?
Még egy jövendölést találunk: ”és minden nép, nemzet, és nyelv néki szolgál”(7:14). Egyetlen más hatalom sem mondhatja el magáról annyira azt, amit a keresztyénség; a Názáreti Jézus tanítványai ellepték az egész földet. És ez csak a kezdet. Halad a beteljesedés felé. Pontosan úgy, ahogy Jézus Krisztusról egyéb jövendölések is állítják. Tudjuk, hogy Kínában, Dél-Koreában és Afrika egész területén Argentínában milliók jönnek Jézus Krisztushoz a zsidók Messiásához.
* Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Názáreti Jézus egyháza nem egyenlő a látható egyházzal. A hivatalos egyház papíron szereplő tagjai közül sokan soha nem találkoztak Jézus Krisztussal, sohasem volt vele élő közösségük. Ezzel szemben van Jézusnak egy láthatatlan egyháza. Ennek tagjai hallják az ő hangját, követik őt, ez a Menyasszony, az Úr Felesége. Ők jellemükben valóban hasonlítanak Jézus Krisztusra.
- „Nézed vala, amíg egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cserép lábairól, és darabokra zúzá azokat. Akkor eggyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek, mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak”
- „A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony, mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja. Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejéből, amint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel. És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erős, részint pedig törékeny lesz. Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, mint hogy a vas nem egyesül a cseréppel.”
- „És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké”
- „Nézém, míg királyi székek tétetének, és az Öregkorú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz. Tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe elől; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezren állanak előtte”
- „Látám éjszakai látásokban és ímé az égnek felhőiben, mint valami emberfia jöve, és méne az öregkorúhoz, és eleibe vivék őt. És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála: az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik”
- „eljöve az Öregkorú, és az ítélet adaték a magasságos egek szenteinek; és az idő eljöve, és elvevék az országot a szentek”
- „Az ország pedig és hatalom és az egész ég alatt lévő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik”
** A királyságról valamit: Augusztus, Róma első császára a szenátus fölött megszerezte az abszolút politikai hatalmat. Formailag meghagyta a szenátus intézményét, így papírforma szerint fennmaradt a köztársaság, valójában azonban egy teljhatalommal rendelkező, gyakran magát isteninek nevező császár (király) uralkodott. Ez az uralkodási formula Róma történelmének végéig megmaradt.
*** Ézsaiás 19:23-25