Jézus Krisztus biológiai életének utolsó 3 órájában szellemében átélte, és elszenvedte a szellemi halált, azaz a kárhozatot. Az egész emberiség bűnének ellenértékeként kirótt szenvedést. Azt az állapotot, amelyet a kárhozatra menők a kénkővel és tűzzel égő tóban fognak átélni. Ő ezt földi testének idejében, a keresztfán az ő isteni haragot elviselni tudó szellemi lényében szenvedte el.
Ekkor a kereszten elkiáltotta,: „elvégeztetett” (Ján.19:30), ezzel azt is kijelentette a világmindenség felé, hogy kárhozata véget ért, a lelki halál állapotából kijött, a megváltás megtörtént.
Már a szellemi halál állapotából kijött, mégis a korábban ránehezedett átok roppantása miatt teste a testi halál felé zuhant, mert ez az átokhoz hozzátartozott. Miattunk és érettünk szükséges volt még megízlelnie. De amint korábban láttuk: szelleme már felszabadult, megtehette, hogy magát ismét Atyjának ajánlja (Luk.23:46, Mt.27:46).
Ezzel az imádságával Fiú-i hatalmánál fogva ismét felvette az ÉLETet(Ján.10:17-18), melyet Atyja atyai szeretetéből ismét visszaadott neki. Jézus tehát már az üdvösséges ÉLET-tel ment a testi halálba (I:Pét.3:18). Elkezdődött tehát Jézus felemeltetése és megdicsőülése!
Értünk való dicső, és ellenségeink ellen lángoló haragjában leszállt a pokolba, azaz a holtak világába, vagyis az alvilágba, más néven a Seolba(héberül), illetve Hádeszbe(görögül). Itt a lelkek a halottak formájában vannak. - A pokol tehát eredeti tartalma szerint nem a büntetés helye, hanem a halottak világa. Ez a ”hely” a boldog paradicsomi, illetve a boldogtalan tömlöcbeli lelkek állapotmeghatározása, amely világban ki-ki a maga sorsa szerinti helyén várja a feltámadást.
- Mint hadakozó, és erősebb fegyveres megkötözte a sötétség hatalmait (Luk.11:21-22, Kol.2:15.), és egymás után megnyitotta a mélységek zárait.
Jézus Krisztus ereje félelemmel és döbbenettel rázta meg a régi Kígyót és démonait. Az újszövetség Páskabáránya által Isten a szellemi Egyiptom minden istene felett ítéletet tartott (II.Móz.12:12), azaz a démoni világ megítéltetését elpecsételte.
A kősziklák megrepedése és a sírok megnyílása azt mutatják, hogy a Seol kapui is megnyíltak (Jón.2:7, Zsolt.89:49). A halál elengedte foglyait (Mt.27:52-53). Az öreg Föld megrázkódott, mely az édenkerti átok miatt (I.Móz.3:17) az átok alatt megholtak testeit is magába zárta. Most örökre bezártnak hitt száját meg kellett nyitnia. Ez Jézus Krisztus győzelme és dicsősége volt.
Semmiképpen sem mondhatjuk, hogy a mi Urunk a halálban töltött három nap alatt erőtlenül szunnyadt valahol, hanem ÉLET-tel teljes hatalmával áttörte a halál falait és Atyját megdicsőítve elvégezte a rábízott munkát.
Győzelmének hírével lépett az üdvösségesek Paradicsomába, az Ábrahám kebelében lévőkhöz (Luk.16:23), ahol bevárta és köszöntötte a megtért latort. Az itt lévő lelkek csodálatos örömben, az ő Istenükkel való dicsőséges közösségben ujjongva futnak elébe az örök Mennyországra való bizonyos és boldog feltámadásuknak.
Üdvözítő hatalmát megmutatta az özönvízkor elhunytak lelkeinek is (I.Pét.3:19-20), számukra is lehetőséget adva az üdvösségre az által, hogy közöttük is prédikált (I.Pét.4:6).
Jézus Krisztus földi életében – bár hitrekényszerítő pecsétként nyílvánultak meg a tetteit kísérő erők -az isteni felség szemtől-szembe való dicsőségét elrejtette.
Most itt a halottak között is Isten a hitet adta a menekülés – az üdvösség -egyetlen útjának!
Itt ugyanis az lehetett a véglegesen kárhozatba menők hitetlen kérdése: Magadat Messiásnak állítod, közben olyan vagy, mint mi; halott! Ha tényleg győztél Isten nevében, akkor miért nem a győzelmedet igzoló szellmi testben jöttél le hozzánk. Akkor láthatnánk a szegek és dárdadöfések sebhelyeit!
Munkája elvégeztével húsvét hajnalán ígéreteihez híven (Mt.16:21) Isten-Ember-i lénye (mert a testet öltéstől fogva az ö korábbi „Isten”-lénye most már ezután örökre „Isten-emberi”-lény lett) egyesült emberi testével, azaz feltámadt. Dicsőséges felemelkedésének emberi szem számára látható első állomása a sírból való feltámadás.
Jézus még mennybemenetele előtt így szólt tanítványaihoz: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mt.28:18).
A legyőzött ördögi fejedelemségeket és hatalmasságokat lefegyverezetten, bátran mutogatva felment dicsőségben (Kol.2:15).
Atyja jobbjára ült. Ővele és őbenne Atyánk minket is ültetett a mennyekbe (Ján.17:24, Ef.2:6).
Visszajön ítélni eleveneket és holtakat (II.Kor.5:10)
Ő az anyaszentegyház vőlegénye és majdan Férje örökkön örökké (Jel.21:9).
Jézus úgy tért vissza, hogy tanítványainak megjelent 40 napig. Ekkor az Urat már nem kötötték testbeszállás korábbi korlátai; egyrészt látható formában többször volt köztük, együtt evett velük-, másrészt már nem tartozott ehhez a világhoz.
Lelki értelemben én is így támadtam fel Krisztussal a Szentlélek ereje által szent életre:
Hiszem, hogy halálom pillanatáig, továbbá halálom pillanatában, és halálom pillanatától az ő feltámadásának ereje hordoz (Ján.12:32-33, Fil.3:10, Ap.Csel.7:56-60).
Hiszem, hogy a feltámadáskor az én Paradicsomban éneklő lelkem az ő szavára, a dicsőséggel feltámasztott testemmel (e mostani, jelen testem magjára öltöztetett testemmel /I.Kor.15:37,53-54/) egyesül majd, és mint testi-lelki lény újból megelevenedek, hogy most már végleges, és örökös hazámba költözzem, a Mennyei Jeruzsálembe, Istenemhez! Ámen.