És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
Ha Jézus nem Messiás, és nem Istentől jött, akkor ő egy magát istenítő, imádtató, a sötétség minden ördögétől megszállott átokfajzat, az Örökkévaló leggonoszabb ellensége, aki magát egyenlővé tette az Istennel, és ebből kifolyólag csak romlást és pusztulást hagyott maga után. Miután senkiben sem működtek a Földön ekkora erők, a Földön élt valamennyi megszállott közül a Sátán őbenne jelent volna meg leginkább. Akkor Jézusban testesülne meg a gonoszság fogalma, és az ő neve átkot jelentene minden nemzetnek.
Akkor azt kellene állítanunk, hogy a keresztyénség a megszállottak közössége, tanításuk egyenesen a pokolból származik, jelenlétük a Nagy Utálatosság (Dániel ) tombolása, semmi béke, semmi erény, semmi nemesség, semmi tisztaság nem található bennük. A keresztyénség úgy ahogy van, ember ellenes, család ellenes, istenellenes, világellenes és minden jónak ellensége, a rossz erkölcsök táptalaja. A Jézust követők élete ördögi megkötözöttségük miatt rossz gyümölcsöt terem.
Tegyük fel, hogy így van!
Akkor mi az, amit a zsidóság adott az emberiségnek? Ha a listáról levesszük a bibliai újszövetséget, és az elterjedt keresztyénségben nem találunk semmi áldást, akkor mi az, amit az Örökkévaló a zsidóságon keresztül adott a föld minden nemzettségének?
Ha a keresztyénség nem, akkor mi az a nagy horderejű áldás, mely az egész földet jótékonyan áthatja?
A Nobel díjas zsidókra gondolt Isten, akik csak a huszadik században jutottak szóhoz? A szétszóratásuk 1870 éve alatt semmi különöset nem adtak a világnak.
De Jézus szeretetének, tiszta erkölcsének, Istent tisztelő életének áldásaival megtelt a Föld. És valahol csak megélték a szavait, életük kockáztatása árán is rejtegették a zsidókat, és a másokért lemondó élet legszebb példáivá lettek.
Az Örökkévalót szerették és dicsőségét a mártírhalál útján is hirdették.