„Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.”
JÓZSEF: Az álmok Isten ígéretei voltak, ezeket senki sem vehette el Józseftől. Testvérei nem értették, mert gonoszak voltak, és meg akarták ölni. Gyűlölték atyjukkal való közösségéért, az egészen más jelleméért. Gyűlölték benne az Istentől valót, mert lelkük mélyén tudták, hogy álmai az Örökkévalótól származnak.
JÉZUS: A Messiás honfitársai, azaz testvérei gyűlölték benne az istenit. Gyűlölték tisztaságáért. Ingerelte őket a rajta lévő áldás, irigyelték csodáit, bölcsességét, népszerűségét. Noha Pilátus nem talált benne bűnt, kezdettől fogva meg akarták ölni. Mivel nem szerették az Atyát, Jézust sem szerették.
Úgy gondolták, ha megölik, szertefoszlanak az „álmai” a benne lévő ígéretek, és nem kell megváltoztatni életüket.
Józsefet a testvérei vetették a kútba.
Jézust is messiási hivatalához legközelebb álló személyek: a főpapok, az írástudók, a vének, a farizeusok gyülekezete, vagyis a lelki testvériesség legmértékadóbb, legnemesebb hordozói ölték meg. A testvérek!
Az isteni bölcsesség és kiválasztás József útját a mélységben jelölte meg, hogy kiábrázolhassa benne a szeretett Fiú, a Messiás sorsát.
Józsefet a halál kútjába vetették. – Mert a megfeszített Jézusnak el kellett szenvednie értünk a halált.
Józsefet kihúzták a kútból. - Az Örökkévaló kihozta Jézust, a „juhoknak nagy pásztorát”a halálból.
És levevé a Faraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranylánczot tőn az ő nyakába.
És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala ő előtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt fejedelemmé az egész Égyiptom földén.
Józsefet a fáraó az ország második legrangosabb személyévé emelte.
Csaknem mindenki tud a Teremtőről, még ha általánosan csak „Isten”-nek nevezik is. Tehát az ismeretségi listán Isten neve a legközismertebb. A hírességlistán a második helyen a ”kormányzóvá” emelt Jézus áll!
A Jézus feltámadásával Atyánk a Fiú sebhelyes kezébe tette a világmindenség kormányzását. Bár a kereszt alatt honfitársai levették róla ruháit és kivetkőztették az élet, és az igazság köntöséből, Isten felöltöztette őt, a József drága gyolcs ruháit felülmúló dicsőségbe.
Az Isten küldött el engem ti előttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással.
Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé.
Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.
József fogságba esése, szenvedése, Isten szilárd terve volt. Az lett a testvérek életének megmentője, akit lenéztek megvetettek, gyűlöltek, és akinek halálát kívánták.
József így szólt: „Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani” (1.Móz. 50:20)
Azt a gonoszt, miszerint Izrael nagypénteken átszegezte Messiását és kiontatta vérét, -Isten éppen ezt a gonoszságot „gondolta jóra fordítani” (1 Móz.50:20).
Mert a Messiás átszegzett testéből kifolyó vér mossa el Izrael és a világ összes bűneit.
Isten egyedül ezért a vérhullásért bocsát meg nekünk.
A gyilkosok által ütött sebek gyógyítják meg a gyilkosokat.
Ő azért jött, hogy örök „megmaradásunkat mívelje”, megmentsen bennünket a mennyei örök életre. Ettől semmi gyalázkodás, bántás el nem térítette.
A Bibliában a megbocsátás-történetek közül talán ez a legszebb történet: mert ez is, sok társával együtt a Messiás Jézusról énekel!
A „Siló” szó jelentése nem ismeretes, de kezdettől fogva a Messiás személyére vonatkoztatták...
Mit jelent, hogy „leszállok, hogy megszabadítsam őt”? Azt, hogy személyesen veszem kezembe, és cselekszem! ...
Mindannyiunk vágya, hogy meglássuk Istent! Sőt vele lakjunk! Isten nem egy távoli mennyországra váltott meg, hanem a Vele egysátoros, egyszobás mennyországra...