Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
Mit jelent, hogy „leszállok, hogy megszabadítsam őt”?
Azt, hogy személyesen veszem kezembe, és cselekszem!
Isten mintát adott az Egyiptomból való szabadulásban, hogy hogyan áll hozzá üdvösségünkhöz.
Isten valóban szereti az övéit, és személyesen jön el megszabadítani őket.
Annak idején leszállt, felkereste a rabtartókat; Egyiptomot és istenit, megítélte őket, elvette erejüket, és szeretteit Kánaánba vitte.
Az Úr személyes beavatkozására azért volt szükség, mert a Gonosz, a pokol, összeszedte minden erejét, hogy meghiúsítsa Isten népének kiszabadulását a rabság kemencéjéből.
Megátalkodottak, vakmerők, és elszántak voltak. Isten tudta, hogy angyali seregi nem bírnak el a Sárkánnyal.
Ekkor azt mondta: „le is szállok”. Így tartott ítéletet Egyiptom valamennyi istene (az ördögök) felett.
Az Egyiptomból való szabaduláskor történt szellemi harcnál összehasonlíthatatlanul nagyobb küzdelem zajlott az ember üdvösségéért. A bűnnek, és halálnak Egyiptomából való szabadulás csatájában szóba sem jöttek az angyalok. A büszkeségében megvakult ember a mai napig szeretne besegíteni saját üdvössége megszerzésébe. De vállalkozása csak újabb bűnök sorozata.
Ezért szállt le Isten. Leszállt! Ezt egészen szó szerint kell érteni. Az ő szent Fiában leszállt egy szűz méhébe, hogy a harcot emberi testben nyerje meg számunkra.
Az Örökkévalónak ez a tökéletes leszállása a Fiúban nem csak a testté lételt jelenti. Ő mélyebbre szállt, oda ahol valóban vagyunk, a börtöncellánkba, a bűn és kárhozat két láncától megkötözve.
Felkereste gyilkos őrzőinket, és az emberre kirótt /testi és lelki/örök halált személyesen magára vette, és meghalt a keresztfán.
Ezzel kettéválasztotta a Vörös tengert, két kifeszített karja most is tartja az ítélet két rettenetes vízoszlopát, népe ma is hittel belemerészkedik a Messiás érdemébe, és szabadon vonulhat a tejjel és mézzel folyó mennyei haza felé.
Ennél személyesebben nem lehet cselekedni!
Ha Egyiptomból való szabadulásért leszállt, akkor a megváltásunkért még inkább leszállt.
Ha a Názáreti Jézus által történt szabadítást nem ismerjük el, akkor milyen nagyszerűbb történettel, vagy hittétellel magyarázzuk az ember megváltását?
Vagy milyen más megváltási történetben tudna jobban ragyogni az Örökkévaló lelki ereje és szeretete?
Hol mutatott valaki nagyobb engedelmességet az Örökkévaló iránt, mint az általunk képviselt magyarázatban a Názáreti Jézus ?
Lám, minden út a Názáretihez vezet!
Mindannyiunk vágya, hogy meglássuk Istent! Sőt vele lakjunk! Isten nem egy távoli mennyországra váltott meg, hanem a Vele egysátoros, egyszobás mennyországra...
A Biblia közbenjáró történetei, sőt a világ fennállása óta bárhol, bármilyen formában történt közbenjárások a nagypénteki Nagy Közbenjárásról beszélnek...