A Biblia közbenjáró történetei, sőt a világ fennállása óta bárhol, bármilyen formában történt közbenjárások
a nagypénteki Nagy Közbenjárásról beszélnek.
A bibliai leírás szerint Mózes a Sinai hegyen tartózkodott, hogy átvegye Istentől a szövetség törvényeit és azok pecsétjét, a két kőtáblát.
Ezalatt a nép, a megfélemlített Áron vezetésével aranyborjút készített az Úr kiábrázolására, és azt imádta.
Isten haragja fellobbant, és ki akarta pusztítani a népet, de Mózes közbenjárt, és Isten engedett neki.
Mózes így szólt az Úrhoz: „Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket. De most bocsásd meg bűnüket, ha pedig nem, törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál”.
Míg Mózes a hegyen tartózkodott, Isten jelenlétében volt. Ebben a szent, izzó, tüzes jelenlétben a Fiú Isten Lelke is jelen volt, mert Krisztus egy Isten az Atyával.
Ebből a Lélekből vett Mózes, mely lelkület, magát ajánlja áldozatul a gonoszokért.
Amikor Mózes közbenjárt, Isten megismerte Mózesben Fia lelkületét, az irgalmasság lelkét, és ezt látva, a Krisztus eljövendő nagypénteki Nagy Közbenjárására előre tekintve, hagyta szívét rávenni a kegyelemre.
Ismét egy zúgolódás, Isten ellen és Mózes elen. Isten bűntetésül kígyókat küld a táborra. Temetik az aggot és csecsemőt, szülőt és gyermeket. A nép megáll Mózes előtt és így szólnak: vétkeztünk!...
Ha Dániel próféciáit őszintén vizsgálod az Örökkévaló jelenlétében teljes bizalommal rájössz, hogy a Názáreti Jézus a Messiás. Kilenc lépésre vagy az igazságtól...
A kereszthalál a legmegalázóbb és legfájdalmasabb halálnem volt. Nem véletlen, hogy a rómaiak ezzel a módszerrel végezték ki a rablókat, gyilkosokat és a fellázadt rabszolgákat...